Az árverésen Nagy Kriszta Damien-kollekciójának darabjaira lehetett licitálni, amelyeken a művész az elmúlt két évben dolgozott.
Miközben Pásztor Anna a tételeket pörgeti és a liciteket húzza fel, azon gondolkodom, mennyire lehet hozzászokni ahhoz, hogy Nagy Kriszta időnként ledob egy-egy bombát. Olyan szerkezetei vannak, amelyek óriási szikraesővel robbannak, és időről időre erőteljesen megrengetik a magyar képzőművészeti szcénát. Az általa előidézett detonációk jellemzően ráébresztenek az elitista képzőművészet-felfogás és a fogyasztói társadalom működésének kontrasztjaira. 1998-ban a Lövölde térre kihelyezett Kortárs festőművész vagyok feliratú óriásplakátja révén a kapitalista marketing leghatásosabb eszközével, a vonzó testtel hirdette áruját, művészetét és önmagát. A hazai műtárgypiac működésének korlátolt voltára hívta fel a figyelmet akkor is, amikor videóüzenetben ajánlotta fel szakértői segítségét a politikai elit számára a magyar művészet felvirágoztatása érdekében. És még sokáig lehetne sorolni.
Forrás és az olvasás folytatása: https://kultura.hu/nagy-kriszta/
