Weiler Péter szerint a pop-art barátságos művészi nyelv, amelyet lehet érteni vagy félreérteni, de mindenképp kivált valamit az emberből
Weiler Péter New Yorkba teleportálja közönségét, de a magyar valóságról sem feledkezik meg
Jótékony célra hamis kötvényeket ábrázoló grafikákkal, hajléktalanok bevonásával reagált a Quaestor-botrányra, személyes határvédelmi kerítéssel a kormány menekültpolitikájára, a vasárnapi zárva tartás életbelépése után pedig autója csomagtartójából árusított WC-papírt, lisztet és vizet a bevásárlóhombárok kihalt parkolóiban: csupán néhány a performanszok, művészi akciók közül, amelyekkel Weiler Péter az elesettek helyzetére, közéleti jelenségekre reflektált az elmúlt években.
A sokoldalú képzőművész a múlt héten a család fogalmának miniszterelnöki definíciójára válaszul zenés városi demonstráció-körutat tartott. Miközben a Kolin frontembere, Linczényi Márkó zenélt, Weiler Országkörte című alkotásának nyomatait osztotta egy Barkas platójáról.
Same in English
Pop New York címmel aznap nyílt, új festménykiállítása ugyanakkor az eddigiekhez hasonlóan közélet- és politikamentes – amennyiben eltekintünk a művész Same in English (Ugyanaz angolul) feliratú pólójától, amelyben a Miniszterelnökség leendő főhadiszállásának felújításáról tájékoztató falszöveg fordítási bakijára utalva fogadta a megnyitó közönségét.
Rajtunk kívül biztosan akadtak még, akik a kemencemelegben fogant tréfának vélték bejelentését, miszerint az amerikai nagykövet is tiszteletét teszi a színültig telt Godot Galériában. Pedig a művész nem viccelt. A megnyitóra valóban sikerült elcsábítania Colleen Bellt, akinek jelenléte és a művészt dicsérő szavai a térugrás illúzióját keltették a közönségben. Ahhoz persze, hogy egy jellegzetesen flancos-laza New York-i verniszázson érezzük magunkat, több kell a jenki metropolis múltját, jelenét és a művész világát a pop-art színpompájában ötvöző festmények, valamint egy amerikai diplomata társaságánál.
Kellett még ide Halász András szórakoztató megnyitóbeszéde, amelyben a korábban New Yorkban élő neves képzőművész részben angolul idézte fel tengerentúli emlékeit, kellett a Kolin együttes fellépése, az éjszakába nyúló bulihangulat és Weiler Péter New York-metaforája, vagyis a csemegeként kínált zacskós robbanócukor is: „Látszólag csak cukor, de úgy bizsereg, hogy azonnal felébredünk, minden figyelmünket leköti. Bele kell kóstolnunk, hogy ezt megértsük” – olvasható egyik álomképénél, amelyen festményeinek egyedüli szereplője Andy Warhol egykori stúdiója előtt önti a szájába az izgalmas édességet. A művész elárulta nekünk, hogy a szőke nőalak, mint a magány és a női szépség motívuma a képeken, létező személy: Lukács Ágnes a tavalyi Különjárat című balatoni sorozat művein is feltűnt már.
Bálványok nyomában
Kiállításainak szerteágazó, varázslatos élményt kínáló megnyitóival Weiler Péter – mint mondja – olyan emberekhez is eljutott, akik korábban nem jártak még galériákban. Warholék útján haladva pedig azt szeretné elérni, hogy a művészet közvetlenül kapcsolódjon az emberek hétköznapjaiba: kitörjön a galériák világából, eljusson az otthonokba, a koncerttermekbe, a bárokba, az irodaépületekbe. – A pop-art ebben sikeres közvetítő lehet, hiszen barátságos és vonzó művészi nyelv, amelyet lehet érteni vagy félreérteni, de mindenképpen kivált valamit az emberből – mondja.
A pécsi születésű budapesti művész sokszor járt New Yorkban. Középiskolásként fél évet San Diegóban töltött, az érettségi után két évig művészetet tanult Philadelphiában. Onnan már elérhető távolságban volt álmai városa, amelyet hétvégenként rendszeresen meg is látogatott. Az idén visszatért feltöltődni, és ismét bejárta a város összes olyan pontját, amelyhez a pop-artnak köze van. Képein azokat a helyszíneket próbálta megjeleníteni, ahol fiatalkori bálványai alkottak és megmutatkoztak. A Bell család például meg is vásárolta azt a képet, amely Jeff Koons stúdióját és a híres amerikai művésznek – Cicciolina volt férjének – lufikutyaszobrát ábrázolja a szőke hölgyeménnyel.
Bár nélküle nem tudná elképzelni az életét, Weiler Péter nem csak képzőművészettel foglalkozik. A Dating Central Europe vezérigazgatójaként a hazai online kereskedelem egyik legsikeresebb szereplője, ráadásul a regényírásba is belekóstolt: A Márai-véletlen című misztikus krimije szintén nagy sikert aratott, és hamarosan újabb kötete is megjelenik.
Nincs, ami tovább égjen
Társadalmi problémák iránti érzékenysége egy akció formájában először 2009-ben keltett nagyobb feltűnést. James Dean-sorozata képeinek több ezer reprodukcióját ingyen átadta a hajléktalanoknak, hogy azt saját hasznukra értékesíthessék. Az akció nagy médiafigyelmet kapott, de mint a későbbi performanszok esetében is, úgy tűnik, nem eleget ahhoz, hogy láncreakciót indítson el, vagy legalább mások is előálljanak hasonlóval a művészek körében.
– Manapság már hetente dobnak elénk olyan közéleti témákat, amelyekben a művészek lubickolhatnának, akár performanszokban reagálva. De semmi se történik azon kívül, hogy egy-egy ilyen akcióval néhányan összekacsintunk: igen, értjük egymást. Rémisztő látni, hogy az állam minden további nélkül beavatkozhat az emberek életébe, akiket ma már mintha nem zavarna, amit tesznek velük. És hiába gyújtod a tüzet, nincs semmi, ami tovább égjen – mondja, hozzátéve, hogy mindez nem veszi el a kedvét a további akcióktól.
Nemrég tizenöt népszerű magyar zenekarról és előadóról (köztük a Quimby, a Kiscsillag, a Wellhello, a Punnany Massif, Zagar, Rúzsa Magdi és mások) készített portréi a nagy nyári fesztiválokon molinókon, az üzletekben bögréken, pólókon tűnnek majd fel, és kiállítás is nyílik a képekből. Minden bevételt a súlyosan beteg gyermekek táboroztatására szolgáló Bátor Tábor alapítványának ajánlanak fel.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016.05.18.
Forrás: https://mno.hu/grund/pop-csajok-robbanocukor-1342898
