A képzőművész ezúttal Fluor Tomi, Gryllus Dorka, Tisza Kata vagy épp Stumpf András fotóját lopta le a Facebook-oldalukról, és dolgozta fel a maga giccses pop-art stílusában.
Egy-egy Tereskova-tárlat mindig eseményszámba megy, nem feltétlenül a képei művészeti megvalósítása, inkább a témaválasztása miatt – de e kettő persze soha sem szétválasztható egymástól. Ráadásul az extravagáns képzőművész megnyilatkozásaival is mindig nagy port kavar – soha nem lehet tudni, hogy profi marketinget nyom ilyenkor vagy csak összevissza fecseg.
Az utóbbi időben hírt adhattunk arról, hogy Orbán Viktort ágyneműmintára, függönymintára, vécépapírmintára festette, “mert eszméletlenül karizmatikus figura, amilyet az én életemben még nem ismerhettünk”. Az Orbán portré-sorozatból még Lévai Anikó is vásárolt, összességében 6,5 milliót keresett a műveken.
Arról a sikerről is írtunk, hogy Tereskovának egy – korábban nagy botrányt okozó – alkotását beválogatták az idei zürichi Manifesta anyagába.
És épp a hvg.hu-nak nyilatkozta nemrég, hogy szerinte most Habony Árpád a legizgalmasabb férfi, sőt még üzent is neki, hogy szívesen vezetne egy művészeti intézményt Orbán Sárával, mint gazdasági igazgatóval közösen.
A legújabb tárlata a Lopott képek címet viseli, és a kiállításnak helyet adó Godot Galéira elég sejtelmes ajánlókkal csigázta a nagyérdemű érdeklődését. „A kiállításon valóban lopott képek lesznek kiállítva, Nagy Kriszta x-T lopta őket. Hogy kiktől lopott, és kiket lopott meg, az csak a megnyitót megelőzően kerül nyilvánosságra. A Facebook nyitottságát használja ki, a gyanútlan résztvevőit ennek a játéknak, ami tarol az internet közösségi oldalain, mit sem törődve a kiszolgáltatottság veszélyeivel és az érzelmek hányta hullámok lecsapódásaival.”
E lopott képeket dolgozza aztán fel a maga sajátos stílusában. Ilyen előzmények után vártuk, hogy Orbán, Habony és más politikai szereplők portréi köszönnek vissza ránk, de ezúttal nem ezeket lopta el Tereskova. A falakon azért ismerős arcokat látunk, Fluor Tamástól Tisza Katán át a szoptató Gryllus Dorkáig.
Tereskova a megnyitó másnapján hosszasan írt a tárlattal kapcsolatos érzéseiről. Mint emlékeztett volt egy munkája, ami a mai közéleti háborús helyzetről szól, és ez a háborús helyzet elnyelte őt is. „Lőttek rám, bombát dobtak rám, meghaltak számomra barátaim, művészek, akikkel azelőtt tiszteletben tartottuk egymást. Véres sebeket kaptam, szívem kiszakadt, agyam felrobbant, a gyűlölet beszippantott, és harcra sarkalt.” E harcok, fogásai voltak – árulta el – provokatív heccelései, hergelte, az agyvérzésig a valaha volt barátait, mert, „ha nem tarthat félelemben politikai diktatúra, nem tarthat félelemben a demokrácia sem a szabadság nevében, nem veszem magamra igáit, és nem fogom húzni a szekerüket, mint egy barom, abba az irányba ahová ostorral akarnak terelni”. A megnyitóval viszont úgy érzi, mintha vége lett volna a háborúnak, „nem egy aknamezőn sétálgattam, hanem a szeretetben és a tiszteletben”.
Forrás: http://hvg.hu/kultura/20160916_Se_Orban_se_Habony__celebektol_lopott_kepeket_Tereskova
