Hevesi Judit: Mostantól mindig
Eltévedni, az te vagy.
Keresni mindig a rossz kijáratot
elküldeni az összes piszkozatot
amikben mindig ugyanaz: valami a hiányról.
Elengedni, ami nem ereszt
nem szelídülni meg érted
mert ami van, az nem elijeszthető.
Talánokban élni inkább
minthogy a múlt idő.
De ha elégett a nyár
aztán elégett az ősz is
hogy tél legyen megint
törtfehér hiátus
ez az űr
ez megmarad utánad
és mostantól mindig
a legféltettebb tévedésed leszek.
